A fajta története

Yorkshire grófság Aire folyója a legelőkkel tarkított Pennine-hegységben ered, és egy szénben gazdag iparvidéken, az Aire völgyében folyik tovább, majd az Ouse-ba torkollik, utolsó 60 kilométerén hajózhatóvá szélesedve. Az itt élő bányászoknak, vadászoknak, farmereknek és állatkereskedőknek olyan egyszerű, kemény, ügyes és sokoldalú kutyára volt szüksége, melyet bármilyen célra megbízhatóan alkalmazhattak, mely egyaránt volt kiváló vadász szárazon és vízen, a fácán mellett megfogta a patkányt is vagy akár képes volt marhát terelni. A fajta kialakítása során valószínűleg felhasználták többek között az otterhoundot, a bullterriert, az Old English terriert, sőt talán a gordon szettert is, színe és apportkészsége miatt. Idővel az Aire völgyében egyre egységesebb lett a kutyaállomány, és a kialakulóban lévő, sokoldalú és megbízható új munkakutya egyre távolabbi tájakon is hívekre talált. Sokáig egyszerűen working vagy waterside terriernek hívták, de a grófságban fekvő Bingley városának nevét is viselte egy ideig a fajta, majd elsőként dr. Gordon Stadles nevezte airedale terriernek, 1878-ban. Az Aire völgyében 1864-ben tartották az első kutyakiállítást, a Kheighly Agricultural Show keretében, külön osztállyal a „broken-haired” terriereknek. Itt szerepelt az airedale is, egyelőre waterside terrier néven. A Kennel Club 1886-ban már Airedale terrierként kezdte törzskönyvezni a fajtát. A fajta „ősapjának” Rattlert tartják, akinek Airedale Jerry nevű fia még nála is nagyobb hírnévre tett szert, ő volt Ch. Cholmondeley Briar, az első CC-t elnyerő airedale terrier apja.

Nevelés, tanítás

Az airedale nagyon intelligens és alkalmazkodó fajta. Lakásban és kertben egyaránt jól érzi magát, de a legboldogabb mindig gazdája közelében lesz. Soha ne kössük láncra, ez az érzékeny fajta a láncon tartást megsínyli. Jól képezhető, következetes de gyengéd bánásmódot igényel.

A fejlődésben lévő kutyát ízületeinek védelme érdekében ne kényszerítsük több mozgásra, mint amennyit magától igényel. Ugyanebből az okból kifolyólag az akadályugrásokat és az agility kiképzést is halasszuk el legalább a kutya 1 éves koráig.

Lakásban tartott kutyánál elengedhetetlen felnőtt korban is a napi minimum 3-szori séta, amelyből egyet próbáljunk meg legalább 1 órásra tervezni ahol a kutya póráz nélkül szabadon kifuthatja magát. Kölyökkorban a szobatisztaságra történő szoktatás alatt ajánlott a kutyát 2-3 óránként szabadba vinni. Fontos, hogy a kertben tartott kutyák is igénylik a kerten kívüli sétát, ahol új szagokat és új élményeket fedezhetnek fel.

Szőrápolás

Az airedale terrier szőre szigorúan trimmelendő. Nyírással nem csak a szőr minőségét tesszük tönkre, hanem a kutyának is kellemetlenséget okozunk hiszen a nyírással az elhalt szőröket a szőrtüszőbe belenyírjuk míg trimmeléskor azokat eltávolítjuk így helyet engedünk az új szőr növekedésének. Természetesen egy idős vagy beteg kutyát kíméljünk meg a trimmelés fáradalmaitól.

Otthoni ápolásra csak fémből készült eszközöket használjunk, mint például a fémfésű és a drótkefe. A műanyag eszközöktől a kutya szőre elektromosan töltődik, és töredezetté válik. Kutyánk szőrét legalább havonta egyszer alaposan keféljük át, így nem fog összecsomósodni és a kutya bőrének a szőrtakaró alatti szellőzését is biztosítjuk. Szakállát hetente egyszer nedves ruhával töröljük át, az esetleg bennragadt ételmaradékot, faágakat stb. távolítsuk el. Rendszeresen ellenőrizzük nem szorult-e idegen anyag a talppárnák közé. Nyáron ajánlatos a lágy testrészeket toklász miatt átvizsgálni. A még csak hegyével befúródott toklászt magunk is kihúzhatjuk óvatosan, a mélyebben fekvő toklász eltávolítását bízzuk állatorvosra. Kiállítás előtt mindenképpen ajánlatos hozzáértő kutyakozmetikust felkeresni.